PAPP GÁBOR

„14”
Anyja neve: Peintler Erzsébet
Született: Veszprém, 1914. 01. 18.
Házastárs: Az adat betekintési engedély alapján az Emlékpontban férhető hozzá
Gyermekei: Az adat betekintési engedély alapján az Emlékpontban férhető hozzá
Állami iskola: Elektrotechnikum (1931)
Párt iskola: Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem (1962)
Szakiskola: 1 éves iskola, SZU (1956)
6 hónap hőr. tiszti iskola (1958)
Nyelvtudás: orosz (felsőfok)
Fedőmunkahely:
Elhárítás:
Lakcím:
Telefon:

SZOLGÁLATI ADATOK

Rendfokozat: Hadnagy (1950. 10. 15.)
Százados (1957. 01. 01.)
Őrnagy (1962. 07. 01.)
Szolgálati hely, idő: III/I. Csfs., fordító (1950. 10. 15.)
III/II-V. Oszt., ford. (1953. 01. 01.)
BM Titk., ford., (1956. 01. 01.)
Hőrs., ford. (1957. 01. 01.)
II/5. Oszt., ford. (1958. 01. 01.)
III/II. "SZT" áll. (1960. 01. 01.)
III/III-1. Oszt., op.beo. (1962. 07. 01.)
III/II-1. Oszt., főop.beo. (1967. 01. 01.)
Nyugállomány (1967. 10. 24.)
A rendőrség halottjává nyilvánítva (1979. 04. 30.)
Kitüntetés: Kiváló Határőr jelvény (1957)
Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957)
Dícséret:
Fenyítés:

BIOGRÁFIA

Részlet a Szolgálati adatlap tartalmából:

„1956. nov.3-tól a BM-ben teljesítettem szolgálatot. Október 28-tól november 3-ig Esztergomban a Vak Bottyán laktanya fogdájában voltam 19 BM dolgozóval őrizetben. Ide a BM Dobogókői üdülőjéből hoztak, ahol éppen szabadságomat töltöttem.”

 

Részletek az 1958-ban kelt Önéletrajzból:

„Apám [...] veszprémi kőműves segéd volt 1919 és a Tanácsköztárasásg bukása után, mint aktív kommunistát Siófokon kivégezték [...] 1925-ig a Balatonarácsi menhelyen neveltek [...] 11 éves koromban kerültem ki a Szovjetúnióba a szovjet Vörös segély révén, [...] 1928-ig iskolába járta, és elvégeztem a 7 elemit. Mivel rajtam kívül még két testvérem volt kénytelen voltam dolgozni menni. 14 éves koromtól dolgozok. Dolgoztam mint a nagy szocialista épitkezés úttörője [...] 1941. július 26-án bevonultam katonának és a Vjazmatol Poltávig visszavonuló harcokban vettem részt, mint légvédelmi tűzér a szovjet hadseregben. 1942 januárjában engem is, mint sok magyart elért a balsiker. Ugyanis az 101 parancs alapján internálva lettem, mint külföldi származású, s mint olyan, aki egy volt Magyarországon orosz hadifogoly előtt úgy nyilatkoztam, hogy [Kun Béla és Bokkhány Dezső elvtársakról van szó]. Itt két magyar vezető személységről van szó, hogy ezek bescületes jó kommunisták, akiket gyermekkoromtól ismerek és éppen úgy tűzbe tenném értük kezemet, mint ahogy ők 1934-35-ben igazolták az én személyazonosságomat, hogy kinek a fia vagyok és ezek alapján kaptam meg az állampolgárságot. Nekem jólesett ezel az emberrel beszélgetés, mivel az kicsit még tudott magyarul és így , mint kommunista tiszttel őszintén beszéltem, nem gondoltam hogy ennek más célja van és mi az hogy elhárítótiszt. Csak akkor jöttem rá, hogy mi a helyzet mikor megérkeztem az internálás helyére Szibériába. Szabadulásom 1950-ben történt ahonnan Sztálin elvtárs titkárságáról jött parancs alapján kerültem szabadlábra. A parancs így szólt: mentesíteni a számüzetésből, mivel a száműzőttek kategóriájába nem sorolható [...] Ezek után feljöttem Moszkvába és a párttól kértem Magyarországra való hazajövetelemet amit részemre kedvezően elintéztek [...] 1950 óta a Belügyminisztérium állományában teljesítek szolgálatot. Az ellenforradalom idején kivettem részemet a harcból, amelyet úgy szovjet, mind magyar elvtársak tudnak igazolni. 1957.VII hó óta a határőrségnél teljesítek szolgálatot, mint fordító.

 

1941-43 között a Szovjet hadseregben frontszolgálatos.